Szalagcímek:
Z. Urbán Aladárt köszöntjük születésnapján
Körlevél a nagyölvedi országos döntőre
Felsőszeli rovók Pozsonyeperjesen
Magyarítási feladat a 2017-es országos döntőre
A rovásírás ünnepe Pozsonyeperjesen
Felvidéki siker az Ékes rovás versenyen
Rovásemlékek - feladat az országos döntőre
Közös kincsünk a rovásírás (Balassagyarmat)
Ősi Tudás keleti körzeti döntő Gömörfalván
Körlevél a pozsonyeperjesi körzeti döntőre

Z. Urbán Aladárt köszöntjük születésnapján

Z. Urbán Aladár Neszméri Tünde felvétele (Felvidék.ma) Z. Urbán Aladár

71. születésnapján szeretettel köszöntjük Z. Urbán Aladárt, az Ősi Tudás Rovásírás-vetélkedők megálmodóját és fáradhatatlan szervezőjét!

Z. Urbán Aladár 1946. ígéret havának 22. napján született az egykori Nógrád vármegyéhez tartozó Felsőzellőn. A Palóc Társaság alapítója és elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör tiszteletbeli tagja, tanító és iskolaigazgató. A Palóc Társaság Könyvek sorozat elindítója, az Örökség Népfőiskolai Táborok, irodalmi vetélkedők, honszerető kirándulások szervezője.

Maga az ünnepelt egyik írásában ezt vallja születésről, szülőföldről, honszeretetéről, munkásságáról:

 

Z. Urbán Aladár: 

MINDENKI SZÜLETIK VALAHOVÁ 

Mindenki születik valahová, valaminek. Én arra a földre születtem, amelyről a Nagy Palóc azt mondta: "A Tündérkert sem szebb talán, a Kelet gyöngyei sem bájolóbbak." Palócföld szellemóriások földje: Balassié, Madáché, Mikszáthé. Hozzájuk képest parányi lény vagyok csupán, de - Istennek hála! - az ő nyelvükön cseperedtem fel. Magyar nyelven sírtunk, ha bántottak bennünket, nevettünk, ha örömmel ajándékozott meg a nap. Lehettem volna-e más nyelvű, gondolkodású, mint magyar? A sors kegye: magyarként élhetek ezen a földön. E ráébredésből elhatározásom született: testvéreimet, a meglevőket és a majdan születőket is erre az útra kell vezetni, ezen kell haladnunk. A magyar anyanyelven történő oktatás-nevelés lehetőségét kiharcolták apáink. Megtartása és fejlesztése a mi feladatunk. Minden áron, áldozatoktól sem megriadva. A felvidéki magyarnak megmaradás és jövő tartóoszlopa a magyar iskola. Támpillérei a művelődés, az olvasás, a tudományok fejlődésének követni tudása. Letéteményesei a széles látókörű, alapos tudású, a korral lépést tartani tudó, de elődeikre tisztelettel tekintő, küzdelmeiket ismerő és megbecsülő, hitükhöz, anyanyelvükhöz, hagyományaikhoz és szülőföldjükhöz hű magyar emberek, családok, közösségek. Tanítóként mindig erre törekedtem. Madách "Ember, küzdj és bízva bízzál!" gondolata mindig - kudarcok ellenére is - képes új erőt adni. Ez az erő sokszorozódik meg ebben a felismerésben, amely lassan két évtizede vezérel már pályámon: "Tengernyi könnynél többet ér egy cseppnyi tett" (Sinkó Ferenc). Úgy látom, a cseppnyi tettek kisemberi bátorságára van szükség ahhoz, hogy megmaradjunk, de tovább lépni is tudjunk, hogy legyen jövőnk, hogy magyar jövőnk legyen. Erre építhetünk, másra nem számíthatunk gyönyörű szép szülőföldünkön, s ki-ki a magáén.
A szülőföld iránti hűség költője, Sajó Sándor szavaival: 

Magyarnak születtem. Szeretve, gyűlölve
Virrasztom a nemzet jogos álmait,
Érte buzdulok föl búra vagy örömre,
Érte gyúl szívemben a kétség s a hit;
Érte száll fohászom az ég trónusához:
Adjon a magyarnak lelkes nagy erőt,
Hitvallása légyen: hűség a hazához
És szeresse bölcsen, férfitettel őt!

 

Kedves Aladár, az egész felvidéki rovásíró-közösség nevében kívánjuk, a Magyarok Istene tartson meg erőben, egészségben!