Szalagcímek:
Z. Urbán Aladárt köszöntjük születésnapján
Körlevél a nagyölvedi országos döntőre
Felsőszeli rovók Pozsonyeperjesen
Magyarítási feladat a 2017-es országos döntőre
A rovásírás ünnepe Pozsonyeperjesen
Felvidéki siker az Ékes rovás versenyen
Rovásemlékek - feladat az országos döntőre
Közös kincsünk a rovásírás (Balassagyarmat)
Ősi Tudás keleti körzeti döntő Gömörfalván
Körlevél a pozsonyeperjesi körzeti döntőre

Rovástábla avatása Érsekújvárott

A felavatott rovástábla Felvétel: Czuczor Gergely Alapiskola A felavatott rovástábla

2013. szelek hava 8-án a II. Czuczor Gergely - emlékhét keretében az érsekújvári Czuczor Gergely Alapiskolában felavatták az iskola rovástábláját. Az átadó ünnepség műsorát a rovásíró szakkör tagjai szolgáltatták. Az alább olvasható köszöntő szöveget írta és felolvasta Salgó Gabriella.

Tisztelt egybegyűltek!

Engedjék meg, hogy sok szeretettel köszöntsem Önöket e történelmi eseményen. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a II. Czuczor Gergely-emlékhét kezdetén egy kézzel faragott rovástáblával ajándékozhatjuk meg iskolánkat.

Forrai Sándor szavaival élve: „Mindig a jelen építi a múltra a jövőt.“ Hiszem, hogy a mai nap üzenete is példaként szolgál majd a jövő generációjának a szemében.

Iskolánk nagy hangsúlyt fektet a néphagyományok ápolására. Az idei tanév kezdetén megnyitotta a rovásíró szakköri foglalkozását is. Mindezzel lehetőséget adva azon érdeklődő fiatalságnak, akik mára művelői lettek eme ősi írástörténeti kultúrának. Köztudott, hogy őseink birtokosai voltak a ma rovásírásnak nevezett írásműveltségnek, melyet szinte az egész Kárpát-medencében ismertek és használtak őseink. Gyökerei egészen a régmúltba nyúlnak vissza. Számunkra öröm és egyben kiváltság, hogy mára az iskolánk falain belül ismerkedhetünk meg történelmünk e nemes hagyatékával. Hiszen minden nép fejlődésének alapja a műveltség, azon belül is az írásbeliség.

A 21.század gyermekéért Polgári Társulásnak, az iskolánk vezetőségének, ill. Szabó Ferdinánd tardoskeddi fafaragónak köszönhetően készült el a Czuczor Gergely Alapiskola feliratú rovástábla. Az itt látható fából készített emlékek összképe így vált teljessé, hogy egy nem hagyományos, de hagyományőrző írással tüntettük fel iskolánk nevét: rovásírással.

A magyar rovásírás nemzeti, kultúrális és néprajzi örökségünk. Maga a fogalom nemcsak egy betűkészletet rejt magában, hanem a magyar nemzet kultúrális múltjának bizonyítékaként is szolgál. Megőrzése, felelevenítése és ápolása egy lehetőséget kínál a 21. században élő magyar ajkú nemzet identitástudatának megerősítésében. Egy nagyon szép és nemes mondás szerint: „A multat tiszteld a jelenben s tartsd a jövőnek“ – ahol Vörösmarty is megfogalmazta mennyire fontos egy nép életében a múlt ismerete és hagyományainak ápolása.

Rovásírásunknak tanító hatása is van. Megtanít bennünket tisztelni múltunkat, becsülni értékeinket, s óvni mit apáink hagytak ránk. S ami talán mindennél lényegesebb, napjaink fiataljai számára életértelmet ad és adhat a rovásírás. Fejleszti a gondolkodást, és lehetőséget ad a mai kor egyre inkább virtuális világban élő gyermekének egy reális közösséghez való tartozáshoz.
Mert magyar az álmod, magyar a gondolatod, magyar a nyelved, mert édesanyád első szavai elültették csecsemő elmédbe a sólyom szabad szárnyán repülő gondolat lehetőségét. A béklyó később kerül a madárra. A rovás a kulcs, mely megoldja a bilincset.

Lázár Imre tanár úr így fogalmazott: „...egy régészeti időgép a rovásírás; médium, mely segítségével bele tudjuk magunkat élni a történelembe; mint történelmi időutazás a régebbi nemzetköziségbe; egy kapu, mely által beléphetünk olyan időbe, ahol más a történelem...

Végül, de nem utolsó sorban, Adamikné Jászó Anna nemes gondolataival fejzem be mondanivalómat:
„A tanulók személyiségfejlesztését az iskola pedagógiai programja szolgálja, melynek kulcsfogalmai a következők lehetnek: beszéd, munka, játék, ünnep...
Beszélni, dolgozni, játszani, ünnepelni annyi, mint embernek lenni.
Az iskola pedig embert nevel, s ezért hatja át tevékenységét a beszéd, a munka, a játék és az ünnep... Az a feladatunk, hogy beillesszük a gyereket abba a környezetbe, abba a kulturális közegbe, melyben él, mégpedig azáltal, hogy megismertetjük vele környezetének jelenét és múltját. A környezet pedig a világkultúra és a nemzeti kultúra.”

Folytatásként, kérem hallgassuk meg a rovásíró szakkör diákjainak kis műsorát.

Köszönöm!

Tovább a hírcsoportban: « Íjászkodtunk a Szedres tanyán