Szalagcímek:
Z. Urbán Aladárt köszöntjük születésnapján
Körlevél a nagyölvedi országos döntőre
Felsőszeli rovók Pozsonyeperjesen
Magyarítási feladat a 2017-es országos döntőre
A rovásírás ünnepe Pozsonyeperjesen
Felvidéki siker az Ékes rovás versenyen
Rovásemlékek - feladat az országos döntőre
Közös kincsünk a rovásírás (Balassagyarmat)
Ősi Tudás keleti körzeti döntő Gömörfalván
Körlevél a pozsonyeperjesi körzeti döntőre

Tanfolyam - bevezetés

A tatárlakai korong hiteles másolata Patassy Sándor felvétele A tatárlakai korong hiteles másolata

A Csallóköz hetilap 2017. magvető hava 4-i számában megjelent rovásírás-tanfolyam bevezetője.

„Nézd ezt a fát. Látod a sok falevelet rajta? Mindegyiknek, még a legkisebbiknek is van mélyen lent a földben egy kis hajszálgyökerecskéje, mely élettel látja el. Ősszel lehull a levél, igaz. Minden ősszel lehull. De annak a kis hajszálgyökerecskének a jóvoltából visszatér újra minden tavasszal. Ha azonban a gyökérszál pusztul el ott a föld alatt, a levelecske nem tér vissza többé, s idő múltával elpusztul a fa is. Mert a gyökérben van az élet, érted? Aki pedig elmegy, nem viheti magával a gyökereket. S akinek nincs gyökere, az elvész. Sok magyar veszett el így, nagyon sok. Gondolj a gyökérre.”Wass Albert

Wass Albert: Hagyaték című művének gyönyörű gondolataival indítjuk útjára a Csallóköz hetilap rovóiskoláját. Nem is választhattunk volna megfelelőbb időszakot, hiszen az első októberi számban jelenik meg ez a kis bevezető. Ez a lombhullás kezdetének időszaka. Itt az ideje, hogy gondoljunk a gyökérre, életben tartsuk azokat a bizonyos hajszálgyökerecskéket. Október hónap régi magyar neve magvető hava. Talán az itt elvetett magok közül is kicsírázik néhány, majd szárba szökken, kizsendül. Kedves Olvasó, tartsd jól emlékezetedben ezt a két kifejezést, a jövő héten és az utána következőn megjelenő rovatunkban találkozni fogsz velük a rovásbetűk megismerése közben.

Rovat. Micsoda találó kifejezés! Nyelvünk hűen őrzi gyökereit: a lapokban rovatok vannak, tiszteletünket és tartozásunkat lerójuk, az adót kiróják, a felkészületlen tanuló megrovásban részesül, a büntetett előéletűt rovott múltúnak mondjuk, van, aki dögrováson van, sokaknak bizony sok van a rovásán. Úgy tűnik, mára mintha szinte csupa kellemetlen dolog kapcsolódna ősi írásunk megnevezéséhez. „Te csíra, te gyökér!” – halljuk főképp az ifjabb generáció szájából (vagy szájába adva?) ezeket a szavakat, bizony, nem éppen dicséretnek szánva. Vajon elgondolkodtál- e már, Kedves Olvasó azon, más nyelvekben miért nincs szidalmazó értelme ezeknek a kifejezéseknek? Mintha szántszándékkal a magyarság nyelvében kellene kellemetlen gondolattársításokhoz kapcsolni az ősi kultúrát, írásbeliséget, az életet, megtartást, növekedést jelentő kifejezéseket... „S akinek nincs gyökere, az elvész. Sok magyar veszett el így, nagyon sok. Gondolj a gyökérre.” – a válasz talán ezekben a gondolatokban rejlik.

Nekünk, magyaroknak márpedig – jó értelemben véve – sok van a rovásunkon! Rovásírásunk egy olyan ősi kultúra hordozója és továbbéltetője, amely már több ezer éve itt virágzott a Kárpát-medencében! E kor és kultúra egyik tanúja az 1961-ben Erdélyben, Alsótatárlaka falu mellett, több más tárgyi emlékkel együtt megtalált agyagkorong, melynek korát különféle becslések és vizsgálatok 5500 - 8000 évesre teszik. A mi szempontunkból három különlegessége is van! Az első, hogy helyi agyagból készült, helyi írásbeliséget bizonyít. A második, hogy három olyan jelet is tartalmaz, ami a székely-magyar rovásírás része: hangértékük NY, Z és GY. A harmadik, és most Friedrich Klára és Szakács Gábor rovásírás-kutatók megállapítását idézem: „Nagyon fontos, hogy pont az Ny és Gy jelek maradtak fenn a korongon, mert ezek a hangok a Ty-vel, Sz-szel, Zs-vel, Cs-vel együtt nyelvünk hangkészletének legősibb rétegéhez tartoznak, mivel az etnogenetikailag fiatalabb, de később a közelünkben élő népeknek, keltáknak, etruszkoknak, pelazgoknak, föníciaiaknak ezekre a hangokra nem volt jelük, ezért feltehetően hangkészletükben sem szerepelt.”

Kedves Olvasó! Légy Te is az ősi tudás ismerője, hordozója, éltetője! Találkozzunk hetente itt, immár egész oldalon! Ismeretek, érdekességek, rejtvények. Szeretettel várlak!

Patassy Sándor

Tovább a hírcsoportban: Az egyszáras betűk - első rész »